és itt vagyunk
ketten egyedül,
szemünkben vodka
hegedül, és láz
rázza a nászt.
léha fohászt
rebegnek ajkai ennek
a kibaszott nagy
semminek.
és itt vagyunk
ketten egyedül.
és képzeletünk is
csak piába menekül bátortalan
fájdalom, ám kortalan
izzik a parázs
a madárszányak suhogásában
megyünk az őszbe bőszen
kialvatlan szemmel
emel a magosba valami
ismeretlen
népi tánca a búnak.
összebújnak
a selyem alatt a
vérrögök.
karnyújtásnyira ördögök
csavarják a mát holnapba
belemerengsz te is abba.
de azért szeretik egymást
- vagy mást -
együtt tömik a vaníliás-
mazsolást és
kézen fogva hullnak, mint
a levelek, a ruhák -
leveled!
és egymásba nevetnek
félig, majd vállukra
a sóhaj ül.
és itt vannak megint
ketten. együtt.
egyedül.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.