Gondolat a fák alatt,
virágba borult ösztönök.
Tiszavirág romantikázni járok
a partra,
hát Önök?
Cserben hagyott padokon
makogom nevét:
csókok buboréka
szalad fel a Napra,
hogy homlokodra tegye
lágy tenyerét.
Illatok lengnek körbe és
mézbe bugyolál
a hangulat, hogy
érzed, édes élet
sóhaját fésüli
most
a koboldszemű
tavasz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.