Sá-rárá-lullabíí, túúli-lu-lúzsúú,
zsötem - és öten csalnak, ütem-
merev arcokra mosolyt odaát.
emeli az ördög a kalapját, és
öngyújtó kattan a szifoncsöndben.
csomót köt a szívedre a hajnal -
parazsa pattan az utolsó
aszúcsóknak, és a nappal
köti gúzsba a subi-dubi-báát.
valahol gitár mormol a kiégett
tábortüzek porában,
és én nem hiszek Istenben,
csak apám borában.
Szárnyasbetétek szálltak tova -
vérszagra gyűl az éji vad.
borban az igazság, nőben halálod.
akkor ki hazudott neked?
a kor?, a hely?, a korhely?,
mert a far mer, a ham meg burger
a bohóc meg lusta gazember.
kötegbe csavarjuk a kokainfehér
csillagokat és támasztva
a nikotinsárga ablakokat
bámulunk a éj szodásüveg ürességébe,
kék füstbe csavarva arcunk.
Sá-rárá-rá. tillá-rírá.
kortyonként fal fel
a zöld tündér. ha nincs min
nevetni, minek maradjunk?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.