Csak írom ami jön - gondolta B, miközben madarak helyezkedtek el a bizsergető interferencián. A szürkeség hamarjába hamvába halt: ma kisütött a Nap és lelőtték az Egyesült Államok elnökét 48 éve lassan. És láttam a lányt pirosra festett körmökkel, piros fülbevalóval és nyaklánccal, duzzadó veres ajakkal. S kérdőn nézek nagyapámra a falra, de ő csak magabiztos szépia-mosollyal értetlenkedik a körülöttem zajló világon. Pszeudofuturista lehetett. Vagy vadakat terelő juhász. Elment '45-ben. Visszatért 1935-ben. Sosem nyugvó háborús nemzedék maradunk. Közben a lány elkészült, s kilépett az erőtlen pázsitra, s gondolt versekre, álmokra, Párizsra! Közben én lehamuztam a kommunista alkotmányt.

Csak írom ami jön - gondolta B, miközben a Tisza mikrohullámaiban sercegtek a mirelit halrudak. Közben a lány az utcára lépett, virágot tűzve hajába, megtestesítve valami rettentő könnyedet. Habokat, krémeket - júniusi éjeket. Tengermorajt. Cipőt húztam, hogy utánaeredjek. Valamikor a 7th avenue és a Broadway kereszteződése is idilli békében hullámzott. Ádám és Éva got the Big Apple. A lány továbbra is a könnyed angyallépteken kanyargott a sétáló utcák ricsajjal teli C-molljában. Ridegen didergett a hideg tekintetű depresszió az éj kék szaténköpenyében, miközben gyapjú berlinerben remegve hahotázott Mrs. Parkinson. A lány kilúgozta a képről ezeket a koboldszerű macskakörmöket. Színt varázsolt és hangulatot lehelt.

B. sosem érezte magát ilyen nyugalmatlannak. A piros nő eltompította érzékeit, nem bírt magával. Kívánta. De sánta kötéltáncos módjára saszézott a lehetőségek 66-os útján. Pillangót kergetett, ki virágról virágra szállt. A lány balra fordult a Vörös és Feketén. B. követte. A holnap(-)után ismét balra fordult. Az univerzum feszültsége béklyózta. Izgalmában újabb és újabb cigarettára gyújtott. Két perc múlva dél, és a Cosmopolitan ondóvá alakul. Egy antikváriumig követte a piros rúzsú lányt, az út másik oldalára állva. Elviselhetetlenül melege lett B.-nek, martketinge felső részét kijjebb gombolta: tudta most megteszi.

A piros ajkú nő kijött az üzletből és tündér tekintetét B.re szegezte egy pillanatra, aki rögtön mindent megértett, ahogy a tér és idő édeskésillatú zselés anyaggá zsugorodott az utca forró vákuumcsarnokában. Át kell mennie. Átmegy. Elindult. B. nem tudta levenni megmámorosodott-gyomorgörcsös tekintetét e égi tüneményről. S csak a piros ajkak furcsa eltorzulását észlelte extázisában, és hirtelen mintha szemébe fényképeztek volna, vörösbe borult minden, s mintha megérintette volna, elszakadt a valóságtól.

B.-t elütötte a 4-es villamos.