HTML

Rovatok

Tükörszoba

"...mert csillagok lázítanak minket a legnagyobb nászra, hogy virágpor-cirmos arcunk elijessze az örök halált..." - Nagy László -

Beszóltá'

Könyvmoly

Jaan Kross - A cár őrültje

Film-moly

Az élet szép

2009.10.28. 22:16 Mr.Edorwhat

Utolsó percek

Hétfő reggel, 7 óra 20 perc, kávéházba cammogok, egyik kezemben táskám, másikban esernyőm. Fene hűvös októberi reggel. Leülök a szokásos ébredező asztaltársasághoz. Kecses pincérnő észrevétlenül, rögvest, de álmosan asztalunkhoz siklik.
- Kávét kérsz? – kérdi magabiztosan, úgy ahogy akik már tudják a választ, de ugyanakkor megnyugtatóan kedvesen. Nos, igen kérek, úgy tűnik kiszámítható vagyok, vagy a szokás rabja.
- Kávét. és Szódát. – bárgyú mosoly kíséretében visszamorgom.
A beszélgetés, mint valami indián álomfogó alacsony PH-jú készterméke marja ki lassan szemünkből az álmot, szedi ki belőle a csipát, láthatatlan fehér kezek húzzák ki belőle a vörösséget.
Szokásos, általános kérdezz-felelek, a napilapokkal, majd a másik asztalra dobom.
- Tessék, itt a kávéd! – csendül fel az ismerős hang.
- Köszönöm.
Lomhán rágyújtok, majd rápillantok az ablakra; a szél verdesi rajta az esőt, hajlítja a túlsó oldalon a fákat. Megborzongok. Még az időjárás-jelentést is elkapom a televízióban: orkán erejű széllökések és heves esőzés a Kárpát-medence…. Köszönöm szépen.
Kavargatom a kávém, talán már ideális – belekortyolok s ekkor:…
…Aladin varázsszőnyegén repülök, bolondos törzsi tábor felett. Érzem a hőmérséklet emelkedik, a nedvesség sisteregve elillan, a társaság metamorfál turbános halandzsa népdalt kántáló tevén vonagló beduinokká.
Pálmabor mámoros fejjel érzem a tenger hűvös, sós illatát, felmászom a Mózes-hegyre, hogy lehozhassam a megmaradt szent kavicsokat, s ha már az Úr, az Isten, nem áll szóba velem, nem szól hozzám, felgyújtom csipkebokrát a hegyoldalon, s a hamuba névjegykártyám helyezem, ereklyének, tudatván vele, ha teheti, hívjon vissza.
Hallucinálva járom a bazárok zsivajos fűszerillatú hullámait. Ópiumfüstben csak szűrődik felém a balzsamos arab zene. Egy pillanatra érzem a Sínai-félsziget minden apró rezdülését, szívdobbanását, a vérének zajos hullámmorajlását.
A színek! A színek tónusainak kavalkádja köti szerecsendió illatú kötetbe az Ezeregyéjszaka meséit.
A sivatagban szédelgek, mögöttem Napkeleti bölcsek karavánja, mely légmentesen lezár minden bárányfelhőt jobbról-balra, cipelve az extázisban földre eső esőtáncosok sóhaját
Fátyollal fedik le a nőket. Hastáncosok, romlott énem, csodás művészbejáróját rejti forró ölük. Csupa rejtély, csupa izgalom, elfojtott szexualitás: egyenes út a lázas önkívülethez.
Ismét hűvös sós szellő. Előttem az Utolsó vacsora. A sivatagból a legszebbek a csillagok.
8 óra, hírek: a gazdasági recesszió….kormányválság….tagavatás
Felhőkölök. Minden a helyére vándorolt: az asztal, a szék, a társaság, az újságok, a pincérnő, még az eső is veri bőszen az ablakot.
Csak a cigarettám égett ki, s a csészém üres. Ezek voltak utolsó perceim Afrikában.
De ezek benne lesznek minden kávémban. Örökre.

Szólj hozzá!

Címkék: utazás irodalom saját abszurd iromány látás látomás tükörszoba


A bejegyzés trackback címe:

https://mredorwhat.blog.hu/api/trackback/id/tr602194392

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása